Együttműködési keretmegállapodás az MTA BTK és a NEB között

2014. augusztus 28-án Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnökasszonya és Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója együttműködési keretmegállapodást írt alá, amely alapján törekednek közös kutatási programok kialakítására és megvalósítására. Az öt év határozott időre kötött megállapodás keretében a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala és az MTA BTK megegyezett a – közvetlenül az MTA BTK főigazgatója alá rendelt – Vidéktörténeti Témacsoport létrehozásában is. A 2014. szeptember 1-jén megalakult témacsoport szakmai irányítója Ö. Kovács József történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, az MTA BTK tudományos tanácsadója.

KÜLDETÉSNYILATKOZAT

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közötti, 2014. szeptember elsejétől érvényes, öt évre szóló megállapodás adott lehetőséget arra, hogy a Kutatóközpont a vidéken élő kutatótársakkal kiegészülő munkacsoportokra támaszkodva megszervezhesse munkáját. Az interdiszciplináris témacsoport hiánypótló funkciót tölthet be a 20. század történeti kutatásában. Kutatásaik súlypontját az 1940-es évektől bekövetkezett struktúraváltoztató jelentőségű társadalomtörténeti események vizsgálatára helyezik, nem kizárva azonban egyes problémáknak az első világháborúig visszanyúló elemzését.

A radikális állami beavatkozások következtében megindult változások, illetve az azokat átélő, adott esetben elszenvedő emberekkel történtek vizsgálatában különös jelentőséget kapnak a vidéki Magyarország konkrét tereihez és időkeretéhez kötött, az összehasonlítást tudatosan alkalmazó kutatások. A lehetséges témák közül – az egykori parasztság vizsgálata már csak a társadalomban elfoglalt meghatározó aránya miatt is kiemelendő – a szovjetizálás vidéki folyamatai, az iparosítással együtt értelmezett kollektivizálás és társadalmi hatásvizsgálatai máig a legnagyobb adósságaink közé tartoznak. Az említett történések egyben a volt szovjet tömbön belüli összehasonlítás alapját is képezhetik.

A további egyeztetést kívánó témakijelölésekkel kapcsolatban ki kell emelni, hogy azokat az életszerű történések miatt sem szabad leszűkíteni például csak az agrártörténetre, a parasztságtörténetre, illetve a falukutatásra. A leszűkített kutatásfókusz és fogalomhasználat azért sem helytálló, mert a kommunista diktatúra legeredményesebben éppen a tradicionális életvilágokat roncsolta szét, és tett sokakat saját hazájukban „városi menekültté”, ezért a történtekkel kapcsolatos analitikus fogalmi készletet is módszeresen kell megválasztani. Itt utalhatunk például arra, hogy máig mennyire megtévesztő módon tovább él a „mezőgazdaság szocialista átszervezése”, valamint a „szövetkezetesítés” kifejezések használata. Ezek a kifejezések a legfontosabb tartalmat, a tulajdonfosztást, az egyéni parasztgazdaságok erőszakos felszámolását és azok össztársadalmi hatásait leplezik.

A lehetséges kutatási irányok közül egyebek mellett nevesíthető a tulajdon és földhasználat, az állami erőszak és a társadalmi reakciók kérdése, az egyéni és kollektív traumák – a traumatizálódás folyamata és rétegei, a polgári kori magántulajdon sorsa különös tekintettel az ingatlanokra (pl. kúriák, kastélyok); vidéki „középosztály” utótörténetei; a munkavállalás, a munkakultúra változásainak problémája; a demográfiai viselkedés és devianciák s ehhez is kapcsolódva a család, a rokonság, a generációk mint társadalmi intézmények átalakulásának vizsgálata; továbbá az erkölcs, a hagyomány, a közösségformák, az egyházi társadalom, az iskolai szocializáció problémaköre. Az állami beavatkozás hangsúlyos terepe volt még a közegészségügy és a tömegkommunikáció. Utóbbira is visszacsatolásaként értelmezhető a mentalitás; a paraszti és falusi társadalom ön- és idegenképének változása, ami külsőségekben a „kivetkőzésben” és az életmódban beállt változásokban ragadható meg. Legalább ennyire fontos a nómenklatúra társadalomtörténeti, az elitkutatások módszertanát hasznosító vizsgálata is, illetve ezek ellenpontjaként az ún. „kisemberek” mindennapi stratégiáinak kutatása (ellenállás és alkalmazkodás – utóbbinál: különösen a mobilitás, felhalmozás, második gazdaság). Módszertanát tekintve a nómenklatúra és más vizsgált csoportok kutatásában nagy hangsúlyt kap a prozopografikus megközelítés, lehetőség szerint hasznosítva az oral history kínálta lehetőségeket is. A kutatásban a mindennapi életvilágokat, a tömeges emberi tapasztalattörténetekbe ágyazva célszerű vizsgálni.

A témacsoport társadalomtörténeti eseményként tekint az első és második világháborúra, az 1956-os forradalom és szabadságharcra, a kollektivizálásra és 1989/1990-re is.

A témacsoport nevében szereplő „összehasonlítás” kifejezés használata indokolt, mert a kutatók tudatosan törekednek a vizsgálataik során talált különbségek és hasonlóságok magyarázatára. Ezért már a kutatások kezdetétől alapvető elvárás az ennek megfelelő témaválasztás, az összehasonlítás szempontjainak érvényesítése. Mind az összehasonlító tematikus szemléletmódnak, mind pedig a ruralitás középpontba helyezésének megvan az a jelentősége, hogy így koherens módon, a diktatúrakutatás és a kommunizmus társadalomtörténetének nemzetközi áramába ágyazottan folytathatók a megcélzott vizsgálatok. Az összehasonlítás során elméletileg és kutatásmódszertani szempontból is szükséges néhány alapvető premissza tisztázása, mint amilyen az idő, a társadalmi dimenzió, a tér, az ok-okozat kérdése, ill. a magyarázat, valamint a módszer. A térrel kapcsolatban megemlíthető, hogy a falusi, a falvakban folytatott kutatások, különösen pedig az összehasonlító jellegűek külföldön sem gyakoriak. Ez a hiány önmagában is feladatot ad.

Mindezek alapján a témacsoport létrehozásának fontosságát a következőkben látjuk:

A társadalomtörténet magyarországi intézményesülése megtört a szovjetizálás következtében. Az évtizedekkel későbbi szervezeti megalakulás (egyesület, tanszékek, tudományos minősítés, kézikönyvek, doktori iskola, folyóirat, stb.) után is további alapvető feladatok adódnak, ezek elvégzése a nemzeti, társadalmi önismeret szempontjából fontos kötelesség.

Sajátos módon, a társadalomtörténeti irányultságú kutatásokból és összefoglaló művekből is alapvetően hiányzik a lokális és regionális kapcsolatrendszerek összehasonlító bemutatása.

Ezzel a célkitűzéssel és intézményesüléssel az MTA BTK egy interdiszciplináris kutatási (és oktatási) program bázisává válhat. A vizsgálati témákhoz kapcsolódó diszciplínák képviselői közül a BTK-hoz intézeti szinten is integrált néprajzkutatók kézenfekvő módon a program résztvevői lehetnének. További, főként társadalomtudományi szakterületek is megemlíthetők, de az interdiszciplináris együttműködés lehetőségét (a demográfiától a szociológiáig) konkrét kutatási szituációkban, tematikus módon érdemes majd felvetni.

A témacsoport alapvetően támaszkodna a közgyűjteményekben, felsőoktatási intézményekben, ezen belül vidéken – jellemzően elszigetelten – dolgozó kutatók részvételére.

A témacsoportnak, s annak vezetőjének feladatai a következőkben összegezhetők:

Hiánypótló interdiszciplináris kutatási (és oktatási) szakmai program elindítása, ami kapcsolódhat Kárpát-medencei és további külföldi összehasonlításokhoz.

Digitális adatbázisok létrehozása, tanácskozások szervezése, publikációk/sorozatok elindítása, a tudományos utánpótlás biztosítása.

Szakmai, módszertani tanácsadás.

A lokális és regionális identitás problematikájának szakmai képviselete a nyilvánosságban.